Elkészítés

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása

Napi rendszerességgel lehet fogyasztani. Ha nyugtató hatása miatt fogyasztja, lefekvés előtt langyosan igya meg, ha vízhajtásra használja, mert arra is jó, akkor napközben fogyassza. Szívpanaszok vagy akut problémák esetén naponta 1-2 csészével is lehet inni belőle kúraszerűen. Étkezés előtt fogyassza, lehetőleg ízesítés nélkül. Megelőzésre heti egy alkalommal is elegendő.

Terméséből készíthetünk finom likőrt vagy különleges „szívlekvárt”. Hozzávalók: 1 kg galagonyabogyó, ízlés szerint cukor, víz. A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön, állandóan kevergetve sűrítsük. Gőzöléssel tartósítsuk.

Szívbarát tinktúra: egy csészényi galagonya virágos ágvég, két csészényi cseresznyepálinka. Törjék össze a virágos ágvéget mozsárban. Öntsék a pálinkába, egy hónapig érleljék fénytől védett helyen. Szűrjék le, naponta kétszer egy mokkáskanálnyit igyanak belőle 20 napon át étkezések előtt. Megelőzhető vele a szívritmuszavar, a magas vérnyomás és az ideges szívdobogás. A szív karbantartására minden évben ismételjék meg ezt a kúrát.

Ellenjavallat

Gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott. Alacsony vérnyomás esetén nem javasolt a fogyasztása, vérnyomáscsökkentő hatása miatt.

Ez a szúrós ágú, rendkívül hosszú életű cserje a szív megmentője. Egész Európában és Szibériában elterjedt, legelők és erdők szegélyében gyakori, 2-3 méter magasra is megnő, tüskés ágai szerteágazóak. Virága fehér, illatos, öt sziromlevélből áll. A sátorvirágzatuk április-májusban nyílik. A madarak szívesen fészkelnek a galagonyabokorban.

Hatóanyagai többek között a flavonoidok, triterpének, procianidinek.

Igen hosszú életű növény, a legidősebb számon tartott galagonyabokor Franciaországban él és 500 éves. A néphiedelem szerint a galagonya távol tartja a villámlást és az istálló ajtaja fölé függesztve talizmánként védi az állatokat a rontástól. Az ókori Görögországban a nászágyat, a gyermek bölcsőjét díszítették vele, hogy távol tartsa a gonosz erőket. Írországban a tündérek fájának nevezik, virágos ágaival ünneplik a házasságkötést és a gyermekáldást. Az antik világban már ismert volt gyógyító hatása is, akkor főképp köszvény ellen használták. A XVII. századtól kezdődően azonban már vérnyomáscsökkentésre, szívpanaszokra javasolták az orvosok.