Elkészítés

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása belsőleg

Naponta 2-3 csészével igyunk gyulladáscsökkentésre, belső vérzés csillapítására, nyirokrendszeri betegségekre, gyomorhurutra. Legjobb reggel éhgyomorra meginni, de egyéni érzékenység esetén ihatjuk étkezések között. Emésztés javítására étkezés után, alkalmanként ajánljuk. Cukorbetegeknek is ajánljuk rendszeres fogyasztását. Salaktalanításra, vértisztításra naponta egyszer fogyasszák. Napi egy-három csészével 6 hétig iható, utána 4 hét szünetet kell tartani. Ízesítés nélkül fogyasztandó.

Orrpolip esetén az orrba felszívott diólevél tea hatásos.

Felhasználása külsőleg

Külsőleg nőgyógyászati problémákra (fehérfolyás, méhgyulladás), ekcémára, tejallergiára, korpára és hajhullásra, visszérsebekre, szemhéj duzzanatra, mandulagyulladásra és fekélyes sebekre használják. Angliában fejtetű és atka ellen használták megelőzésre.

Kéz- és lábizzadásra, rovarcsípésre, napszúrásra, bőrgyulladásra, égési sebekre és kiütésekre jó még. A diólevél fürdő simává és rugalmassá teszi a bőrt, csökkenti a viszketést.

Gyógyítja a diabéteszes lábon keletkezett fekélyeket, sebeket. A cukorbetegség egyik szövődménye a fekélyes láb, melynek oka a keringési zavar, az elégtelen vérellátás. Súlyos fekély esetén sajnos gyakran előfordul cukorbetegeknél a láb amputációja. Ez elkerülhető, ha a kialakult sebet diólevéllel kezelik, mert a diólevéltea gyógyítja a diabéteszes lábon keletkezett fekélyeket, sebeket. Mosogassák a fekélyes lábat térdtől lefelé diólevélből készült jó erős teával, illetve dörzsöljék bele a bőrbe. Egy másik módszerrel is hatékonyan gyógyítható a fekély: a leforrázott diólevelet tegyék a nyílt sebre. Napi 3-4-szeri kezelés már egypár héten belül látványos eredményt hoz.

A szem külső mosogatása a diólevél teájával oldja a szemfenéken lerakódott plakkokat, javítja a látást.

Ellenjavallat

Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott. Erős vérhígító szedése mellett fogyasztása nem ajánlott.

A balkáni eredetű közönséges dió a diófafélék (Juglandaceae) család tagja, a közismert gyümölcséért termesztett, impozáns méretű, akár 20 m magasra is megnövő fa. Könnyen felismerhető a sima, világos kérgéről és a levélszáron ülő 5-9 nagy méretű leveléről. Gyümölcsét, a diót zöld burok veszi körül. A mérsékelt égöv alatt mindenhol termesztik termése és olaja miatt.

A népi gyógyászat korábban felhasználta a szárított termésburkot, és a diótöréskor nyert, a termésben található közfalat, amelyekből főzet készült.

A teljesen kifejlődött, megvastagodott szövetű, a szárról lefosztott szárított levélkéi adják a drogot (Juglandis folium), amely többek között juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.

A dió termésében számos vitamin és ásványi só található: magnézium, foszfor, vas, kalcium, cink, B9-, B6-, E- és A-vitamin.

,,A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel. A bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe. Levelei növekedésgátló vegyületeket építenek fel, ezeket az eső lemossa a talajra. Így gondoskodnak a diófák arról, hogy lombkoronájuk alatt ne nőjenek, szaporodjanak saját gyermekeik. “ (Jéki László: A bölcs diótól a pesto mártásig)

Valóban, a diófa alatt nem nő meg más növény: a levelek lehullásakor felszabaduló juglon több hónapig marad a talajban, mielőtt elbomlik, mérgező más növényekre.